Az Mt. rögzíti a munkaidő beosztásának szabályait, amelytől egyes esetekben a felek megállapodása eltérhet. Alábbi cikkünkben bemutatjuk a munkaidővel kapcsolatos szabályok főbb elemeit.
Teljes és részmunkaidő
A munkaidő mértékét a feleknek a munkaszerződésben kell rögzíteniük, amelynek mértéke az Mt. alapján napi 8 óra vagy heti 40 óra lehet. Részmunkaidő esetében az óraszámnak megfelelően kell arányosítani a díjazást is.
Lehetőség van hosszabb teljes vagy rövidebb teljes munkaidő meghatározására is. Rövidebb teljes munkaidőt a felek megállapodása, illetve kollektív szerződés rendelhet el, illetve azokban az esetekben lehet ezt meghatározni, ha a munkavégzés fokozottabb igénybevétellel jár a munkavállaló számára. Fontos rögzíteni, hogy a rövidebb teljes munkaidő is teljes munkaidőnek számít, ez vonatkozik a díjazásra is, erre az esetre nem kell igénybe venni az arányosítás szabályát. A hosszabb teljes munkaidő tartama napi maximum 12 óra lehet, amennyiben a munkavállaló a tulajdonos vagy cégvezető hozzátartozója, vagy a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el. Készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a rendes munkaideje legalább egyharmad részében munkavégzés nélkül áll a munkaadó rendelkezésére vagy a munkavégzés a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
Munkaidő beosztás szabályai
A munkaidő beosztása a munkaadó joga és kötelezettsége, amelyet írásban, egy héttel korábban egy hétre kell közölni a munkavállalóval. A beosztás szerinti munkaidő napi maximuma 12, heti maximuma 48 óra lehet. Egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén, részmunkaidő kivételével napi 4 óránál kevesebb munkát nem lehet beosztani, 0 órás napi beosztásra azonban van lehetőség. Utazó munkavállalók számára csak munkaidőkeretet lehet meghatározni.
Munkaközi szünet
A munkaközi szünet a dolgozók napi munkaidejét szakítja meg, lehetőséget biztosítva a pihenésre. A munkaközi szünet nem számít munkaidőnek, a tartama 6 órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc, kilenc órát meghaladó munkavégzéskor 25 perccel növekszik. A felek megállapodása maximum 1 óra munkaközi szünetet állapíthat meg, amely alatt a munkavállaló nem ellenőrizhető, a szünetet szabadon felhasználhatja, de a lejártával újra munkaképes állapotban kell a munkáltató rendelkezésére állnia. Felmerülhet a kérdés, hogy a dohányzó munkavállalók által tartott szüneteket hogyan kezelje a munkaadó. Ezek a pár perces munkamegszakítások is munkaközi szünetnek számítanak. Abban az esetben, ha a dohányzásra szánt napi össz-idő a napi munkaidőt hosszabb, akár fél órás időszakra megszakítja, érdemes ezt a feleknek szabályozni, esetlegesen a nemdohányzó munkavállalókat kompenzálni a feszültségek elkerülése érdekében.
Amennyiben munkajoggal kapcsolatos kérdése merülne fel, forduljon hozzánk bizalommal!